U11-es csapatunk értékelése

Hírek /

U11-es csapatunk értékelése

Szerző: | Dátum: 2025-12-17 09:05:48

1. Milyen fél éven vagytok túl az U11-es csapattal, hogyan értékeled a szezonotokat összességében?

Egy nehezen induló, azonban annál szebben véget érő féléven vagyunk túl. Nehezen indult, hiszen egyrészt 10 éves gyerekekről beszélünk, akikkel ilyenkor tudnak elmenni a szülők nyaralni, meglátogatják a nagyszülőket, viszont ez nagyon sok hiányzást eredményez, nincs meg az a konzisztens felkészülés, folytonosság, amivel előre tudunk lépkedni. Másrészt pedig a korosztály Pandur Gergő barátommal nagyon erősen fejezte be a szezont, ezért az elvárások is hasonlóak voltak a szezon kezdetén, de érthetően a gyerekeknek meg kellett szokniuk engem, nekem akklimatizálódnom kellett egy új, fiatalabb közösségben, tehát végig kellett mennünk azokon a folyamatokon, amit egy új edző hoz bármilyen korosztályhoz, vagy csapathoz. Ahogy pedig elindult az iskola, normalizálódtak a dolgok elindultunk felfelé, főleg egyéni teljesítményekben, ami hozta a jó csapatteljesítményt. A lejátszott nyolc TK tornából talán egy volt, ahol maradt hiányérzetem, a többin elégedett voltam a srácok teljesítményével, mellette pedig remekül helyt álltak játékosaim a vármegyei U13-as bajnokságban, ahol nagyrészt két évvel idősebbek ellen szerepelünk. Úgy gondolom kerek lett a félév, és nyugodtan vonulhatunk pihenőre, szem előtt tartva az előttünk álló feladatokat.

2. Mik voltak azok a legfontosabb pozitívumok, amelyekre a legbüszkébb vagy ebben az időszakban?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy konzisztens teljesítményt tudtunk nyújtani, nyilván ezt a folyamatos fejlődés eredményezte. Nagy dologtam tartom, hogy egy olyan keretünk van, aki ugyanolyan jól tud teljesíteni egy nemzetközi a tornán, az Austria Wien, vagy a Banik Ostrava ellen, mint idehaza például az ETO ellen. Azon kell dolgoznunk, hogy ez így is maradjon.

3. Volt-e olyan dolog, amin úgy érzed, a következő évben mindenképpen változtatnál, vagy nagyobb hangsúlyt kapna?

Változtatni apróságokon szeretnék, nincsenek olyan dolgok, amik komoly számottevő változást igényelnek. Amire viszont mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a következő félévben, az az U12-es korosztályba történő felkészítés. Megnövekedik a pályaméret, nő a csapat létszáma, ez pedig komoly változás lesz a nyártól, amire a korosztálynak készen kell állnia. Ezt előkészítve már a téli időszakban is több mérkőzést fogunk játszani 8+1-ben, nagyobb pályamérettel, illetve a tornák mellett a félév során is ez a terv.

4. Az elmúlt időszakban inkább nagypályás csapatokkal foglalkoztál, gyakorlatilag a felnőtt futball kapujában álló játékosokkal. Most viszont egy jóval fiatalabb korosztállyal kezdtél el dolgozni. Hogyan élted meg ezt a váltást? Milyen volt a kezdeti időszak: ment minden gördülékenyen, vagy kellett idő az akklimatizálódáshoz?

Nem titok, hogy mennyire szeretem a nagypályás futballt, illetve az sem, hogy hosszú távon ott képzelem el magam, viszont úgy éreztem a nyáron, hogy kell egy másfajta kihívás, amibe belevághatok. Persze mellette az U19-el továbbra sem szakadtam el a nagypályától, viszont érdekes feladatnak tartottam a korosztály felkészítését főleg, hogy szekció vezetői feladataimból fakadóan ismertem a gyerekeket. Természetesen kellett idő, hogy akklimatizálódjak, nekem is több dolgon változtatnom kellett, mert teljesen máshogy „működnek” a 10 éves gyerekek, mint a 16-17-18 éves srácok, akikkel eddig dolgoztam. Arról nem is beszéltem, hogy teljesen mások a korosztályos elvárások, a technikai elemek kerülnek előtérbe, ez is teljesen másfajta előkészítést és felkészülést igényelt.

5. Mennyiben más az U11-es bajnokság – TK torna, a nagypályás bajnokságokhoz képest, edzőként mennyire kell máshogy készülni, egy ilyen tornára, mint mondjuk egy bajnoki mérkőzésre?

Természetesen más közeg, és máshogy is kell készülni ezekre a tornákra. Egyrészt a tornákon belül hamar van javítási lehetőség, ha egy mérkőzés nem úgy sikerül, míg a nagypályán általánosságban egy hetet kell várni erre. Persze ezt lehetne a végletekig boncolgatni lefőképpen, a nagypályán a taktikai feladatok kerülnek előtérbe, addig a mi korosztályunkban sokkal inkább a technikai elemekre és azok helyes, magasszintű kivitelezésére összpontosítunk, persze itt is vannak csoporttaktikai feladatok. A felkészülés is más, hiszen nem készülünk az ellenfelekből, rövidebb és konkrétabb információkat próbálunk átadni. Természetesen a közeg is más, ami nekem nagyon nagy meglepetés volt edzőként, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezzel nem találkoztam szekció vezetőként. Azzal, hogy mi vezetjük a mérkőzéseket, találkozom olyan edzővel is, akinél a több méteres les is rendben van, és megadná, illetve találkozom, olyannal is aki szoros eredménynél úgymond „csibészkedik” azzal, hogy a szabályos szerelés is fault lesz, csakhogy megtartsa előnyért. Természetesen egyik példa sem jó, hiszen felkészítjük valamire a gyerekeket hétközben, majd azt hiába alkalmazzák jól a tornán, egy ellentétes ítéletet kapnak. Ez mindenképpen jobb lenne, ha változna.

6. A jövőkép és a tehetség szavak nagyon nagy súllyal bírnak, és Magyarországon sokszor talán felelőtlenül is használjuk őket. Te mit értesz a tehetség fogalma alatt? Számodra mit jelent az, ha egy gyereket tehetségesnek nevezünk, és mennyit jelenthet ez reálisan egy 11 éves korosztályban?

A tehetség egy nagyon sok összetevős fogalom, amely alatt ahány ember, beszél róla, annyi módon közelíti meg. Kisebb korosztályokban elsősorban azokat a játékosokra használjuk, akik technikailag képzettebbek és rendszeresen, konzisztensebben jól teljesítenek, mint társaik, aztán pedig ahogy haladunk előre az időben egyre több feladatot kell jól ellátnia a játékosoknak, hogy „tehetségnek” tudjuk nevezni. A mi egyesületünk szintjén, azt gondolom, hogy mindegyik játékos „tehetséges”, hiszen mi már egy kiválasztó egyesület vagyunk, olyan játékos nem nagyon kerül már hozzánk, akiben nincsen valami plusz. A tehetségnek az én nézőpontom szerint egyéniségnek is kell lenni, hiszen ez nagyon fontos abban, hogy egy játékos markánsan ki tudjon tűnni. Fontos viszont, hogy nem szabad korán sem rásütni senkire, és emiatt irreális elvárásokat támasztanunk a játékos elé.

7. Poroszos, rendpárti edzőnek tartod magad, vagy inkább lazább, aki megpróbál a gyerekek nyelvén kommunikálni? Mi a tapasztalatod, és miben változtál az elmúlt évek során ezen a téren? Miben hiszel, és honnan merítesz ötleteket, hogy megtaláld a jó utat az edzésmunkában?

Azt gondolom az inga valószínűleg sokkal inkább a rendpárti felé húz, mint a laza felé, nem szeretem, ha nincsen rendszer az öltözőben, vagy például nincsenek lefektetve egyértelműen a szabályok meddig lehet elmenni. Persze mellette kell a laza hangulat is, és megvan annak is a helye, többször beszélgetek én is így a srácokkal. Főleg az U19-ben, hiszen ott van olyan játékos, akinek lassan négy éve az edzője vagyok és rengeteg olyan dolgok átétünk közösen, amiről meg lehet így emlékezni. Mindig azokat az edzőket kedveltem, akiknek volt tekintélyük és egyértelmű elképzelésük volt a csapatról, vagy annak felkészítéséről. Ahogy a játékosoknál, úgy az edzők között is nagyon fontos, hogy az edző is egyéniség legyen, hiszen, ha nincs kiállása, nem úgy lép fel, hamar meg tudja enni a közeg. Igyekszem magam folyamatosan képezni és megújulni, hiszen nagyon fontos, hogy az edzői repertoár se legyen egyhangú, mert a srácok is észreveszik ezt, ami aztán csorbítja a munka minőségét. Sokat olvasok, követem a szakmai anyagokat, trendeket, kurzusokat – podcasteket hallgatom a játékról, hiszen fontos, hogy minden aktualitással képben legyünk.

8. Változott a saját edzői megítélésed az évek során, vagy amit gyerekkorodban gondoltál az edzőkről, azt most is úgy látod? Tapasztaltad, hogy az idő megszépíti a dolgokat, vagy éppen ellenkezőleg, érettebb szemmel nézve másképp ítéled meg a múltbeli edzőket?

Magamat is máshogy látom, az idő elteltével, és ez valószínűleg kívülről is így van. az évek telnek, az ember több tapasztalatot szed magára, több dolgot csatol a mindennapi rutinokhoz és kialakul egy egységes edzői filófiája, attitűdje, amit képvisel. Érdekes egyébként, mert volt olyan edzőm, akivel gyerekként sokszor nem értettem egyet, azonban manapság már edzői fejjel, egy nagyon felkészült és jó edzőnek tartok, ha találkozunk a mindennapokban igyekszek vele anekdotázni. Volt viszont olyan edzőm is, aki kiváló ember volt, de ennél többet nem tudok róla elmondani. Szerencsére, nagyon jó edzőkkel is dolgozhattam, akiktől tudtam dolgokat ellesni, tanulni, vagy olyan tapasztalatokat szerezni, amiket később tudtam hasznosítani.

9. Régóta dolgozol már az utánpótlásban. Tudnál néhány történetet mesélni, természetesen név nélkül, amikor egy bizonyos korban még nagyon ígéretesnek láttál valakit, és biztosnak tűnt, hogy sikeres futballista lehet belőle, de végül máshogy alakult a pályafutása? És fordítva is: volt, aki kezdetben nem tűnt kiemelkedőnek, de később nagy fejlődést ért el? Honnan lehet előre látni, ki milyen irányba fejlődik a futballban?”

Láttam érdekes pályafutásokat, sok életutat. Volt olyan korosztályom, ahol több játékos járt hétről – hétre az akkor még RUK (Regionális Utánpótlásképző Központ) edzésekre, az egyikből többszörös utánpótlás válogatott játékos lett, a médiában is elismerően beszélnek róla, míg a másik játékos manapság már egyáltalán nem foglalkozik a focival. Emellett volt olyan játékosom is aki, ha komolyan vette volt a labdarúgást, valószínűsíthetően valamelyik top akadémián kötött volna ki, azonban az éjszakai élet vonzóbb volt számára, mint egy mérkőzés. Persze van fordított életút is, aki gyerekként kevésbé tűnik ki, majd a nagyobb korosztályokba érve egyszer csak berobban. Fontos megjegyezni, nem minden életúr ugyanolyan, és azzal a játékossal tudunk együtt haladni, aki szeretné is ezt. Előre látni nehéz, következtetni sokkal inkább tudunk, hiszen azt láthatjuk, hogy ki milyen mentalitású, de a külső körülményekkel nem tudunk számolni, hogy mi lesz, ha adott esetben sok lesz a tanulás és a foci, vagy adott esetben az évek során egyszer csak besokall a labdarúgástól. Nekünk minden esetben fognunk kell a játékosok kezét és irányt mutatni, de az, hogy hova futnak ki ezek a sorsok, az nagyrészben rajtuk múlik.

10. A munkában érthetően, az egész nap a labdarúgás körül forog, viszont a szabadidődben mennyit foglalkozol labdarúgással, gondolok itt focis műsorokra, játékra stb.?

Természetesen ez kapcsolatfüggő is J Viccet félretéve, viszonylag sok időt ilyenkor is, hiszen nekem is van kedvenc csapatom, akinek megnézem a mérkőzéseit, illetve vannak labdarúgással foglalkozó podcastek amiket mindig meghallgatok, ilyen például a Népstadion és a Ziccer podcast, vagy a Premier Leak és a többi tartalmuk. Nagyon hasznos, hiszen a taktikai dolgoktól, a klubok felépítéséig mindenről szó esik és a háttérben bármikor szólhat. Két év után pedig nagy örömömre kijött a Football Manager játék legújabb verziója, ami legyünk őszinték, ha valaki játszott vele, azt mindenképpen le fogja foglalni egy időre. Edzőként, azt gondolom elkerülhetetlen, hogy a szabadidőben is előforduljon egy kis foci.

Tabella

1.	CREDOBUS MOSONMAGYARÓVÁR	66
2.	BICSKEI TC	64
3.	VSC 2015 VESZPRÉM	53
4.	ETO AKADÉMIA	47
5.	PUSKÁS AKADÉMIA FC II.	45
6.	BUDAÖRS	43
7.	KOMÁROM VSE	41
8.	III. KER. TVE	39
9.	ÉRDI VSE	37
10.	FC SOPRON	30
11.	ÚJPEST FC II.	25
12.	DOROGI FC	26
13.	BALATONFÜREDI FC	24
14.	SZOMBATHELYI MÁV HALADÁS VSE	22
15.	KELEN SC	19
16.	GYIRMÓT FC GYŐR II.	19