U19-es csapatunk felkészülése.

Hírek /

U19-es csapatunk felkészülése.

Szerző: | Dátum: 2026-01-27 14:18:33

Milyen érzésekkel vonultatok a téli pihenőre az őszi szezon lezárása után? Inkább az elégedettség, vagy maradt benned hiányérzet?

Nagyon vegyes érzések vannak bennem, hiszen a szezon első fele rendben volt, jól szerepelt a csapat, viszont az utolsó pár mérkőzésen, teljes kerettel is tudása alatt teljesített csapatom. Ez természetesen nem jó, és nagyon sok kérdést felvet bennem is, illetve a srácok irányába is, ez miért is történhetett. Viszont az nem lehet elvenni játékosaimtól, hogy továbbra is nyílt a bajnokság, ott vagyunk az első háromban, és van lehetőségünk előre lépni a következő félévben. Játékot nézve, viszont mindenképpen többet várok magunktól, hiszen több mérkőzésen is maradt bennem hiányérzet, kevés alkalommal vonultunk úgy le a pályáról, hogy elégedett lettem volna. Szóval előre kell lépnünk, de jó alapokról indulunk.

Mik voltak azok a célok, amelyeket sikerült megvalósítanotok az idény első felében, és mely területeken érzed úgy, hogy még van hová fejlődni?

Fontos volt, hogy lehetőség szerint a korosztályból minél többen (természetesen a teljesítményük alapján) lehetőséget kapjanak a felnőtt csapatban, illetve B csapatunkban. Ez azt gondolom sikerült is, hiszen Menyhárt Máté és Ocskay Attila már a felkészülés elejétől ott tudott lenni, illetve Herczeg Ákos a szezon közben tudott bemutatkozni, a csapat gerince, pedig rendszeresen játszott a B csapatban, szóval ez egy pozitív dolog volt. Amiben van fejlődési lehetőség, az pedig az, hogy mindenki megértse, az U19-es korú játékosok elsődleges bizonyítási felülete az azonos korosztályos csapat, amennyiben pedig ott rendszeresen jól teljesítenek, megnyílik a több játéklehetőség a magasabb korosztályban is. Persze ehhez a egy ködös – esős szerda este ugyanolyan motivációval kell neki menni a mérkőzésnek, mint egy napsütéses vasárnap délelőtt a B mérkőzést követően, játékpercekkel a lábakban.

Visszatekintve az elmúlt fél évre, mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat vagy mérkőzés, amely edzőként különösen megmaradt benned?

Amit nem lehet elvenni a társaságtól, hogy többször is a mérkőzés végén sikerült megnyerni azt, vagy fordítani és amikor szorított az idő, akkor is éles tudott lenni a társaság. Emlékezetes emiatt több mérkőzés is, ahol bár szorult a hurok, vagy éppen hátrányból kellett játszani, de sikerült megoldani a feladatot. Ilyen volt az Andráshida, a Csorna, vagy éppen a Balatonalmádi mérkőzés. Fontos lesz azonban, hogy a következő félévben komolyabb karaktert mutasson a csapat és ezeket a találkozókat korábban lezárjuk, vagy éppen behúzzuk azokat a mérkőzéseket, ahol kevesebb helyzetből kell hatékonynak lenni.

Volt-e olyan meccs vagy szituáció, amit legszívesebben elfelejtenél, mert nem úgy alakult, ahogy előzetesen elképzelted?

Az utolsó mérkőzések közül a Komárom, illetve Ajka elleni találkozók azok, amelyek sem játékban, sem motivációban nem hasonlítottak az előző időszakra. Komoly tanulság volt ez mindannyiunk részére, holott a korosztály összes játékosára számíthattunk. Ebben mindenképpen előre lépésre van szükség a következő félévben, hiszen a játékosok egyéni célja, hogy előre tudjanak lépni a felnőtt futball irányába, míg a csapat célja az, hogy a lehető legjobban szerepeljen a bajnokságban, ha pedig a motivációs bázis nincs rendben, az előző feltételek nem teljesülnek. Persze hosszú a szezon azzal, hogy több színtéren is helyt kell állni, azonban ez korábban is így volt, nyilván ez nem lehet mentség.

Az U19-es korosztály már a felnőtt futball kapujában áll. Mennyire fontos szerepet kap nálad a kommunikáció a mindennapi munkában, akár a pályán, akár azon kívül? Edzőként inkább pedagógusnak tartod magad, vagy inkább egy olyan vezetőnek, aki közel áll a játékosaihoz? Hol húzod meg a határt?

Fontos szempont a kommunikáció ebben a korosztályban, hiszen ahogy említed is ezek a srácok a felnőtté válás kapujában állnak, és ahány játékos van az öltözőben, annyi lélekre kell hatni. Nem lehet mindenkihez ugyanúgy szólni, hiszen van, akivel jóval keményebben kell megnyilvánulni, mert az hatásos nála van, akinél pedig a négyszemközti beszélgetés, érvelés ér célt. Fontosnak tartom azonban, hogy mindenkivel szóba tudjak elegyedni, illetve erre nagy figyelmet is fordítunk Borbély Attila kollégámmal, hiszen ismernünk kell a srácokat a foci mellett is, vagy adott esetben fel kell ismernünk a mindennapokban, miért teljesít úgy egy játékos az edzésen, amihez ezek a beszélgetések hozzá járulnak. Magam részéről pedig elsősorban leginkább edzőnek tartom magam, akinél fontos, hogy tudjon hatni a játékosaira, ehhez pedig elengedhetetlen a pedagógia és a vezetői kvalitások. Természetesen kell egy határ a játékosokkal szemben, hiszen az edző mégiscsak az öltöző első embere, akinek tekintélyt kell parancsolnia, illetve ki kell azt vívnia, a „bratyizás” ezzel nem igazán fér össze.

Mennyire érzed azt, hogy egy más generációhoz tartozol, még akkor is, ha fiatal edzőnek érzed magad? Miben látod a legnagyobb különbségeket a mai fiataloknál?

Amennyiben csak abból indulok ki, hogy néha olyan szlenget használnak a játékosok, amit még csak nem is értek, jó nagy szakadékot érzek magunk között... Viccet félretéve, nagyon sok hasonlóság van az én fiatalkorom, és a játékosok fiatalkora között azonban, ha vissza emlékszem, mi jóval lelkesebben kerestük, az edzések melletti külön munka lehetőségét, vagy éppen több időt töltöttünk edzésidőn kívül is a sporttelepen. Persze ez valahol érthető is, hiszen jóval tovább vannak az iskolában a gyerekek, több a különóra és a szabadidős foglalkozás és persze több kikapcsolódásii lehetőség áll rendelkezésre manapság. A játék is más lett azóta hiszen, ha visszagondolok, milyen feladatokat kaptunk mi a pályán és mi mit próbálunk megvalósítani, aközött nagyon nagy a változás.

Hogyan tudod motiválni azokat a játékosokat, akik jelenleg kevesebb játéklehetőséget kapnak, vagy a B csapatban szerepelnek?

Fontos megérteniük a srácoknak, hogy U19-es korúként első körben a saját korosztályukban kell jól teljesíteniük, majd az nyitja meg az ajtót, a B csapathoz, illetve az ottani több játékidőhöz. Nem egyszerű feladat, hiszen van aki többet szeretne játszani a B csapatban, van aki fásultabb a párhuzamos szereplés miatt és inkább pihenne, vagy pedig előfordul olyan is aki keresi az egyensúlyt az iskola és a foci között. Nekünk, viszont törekedni kell arra, hogy mindenkinél ugyanazt a motivációs szintet érjük el a mérkőzések előtt, legfőképpen egyenes kommunikációval, érvekkel és persze saját praktikákkal. Nagyon nagy segítség nekem ebben Borbély Attila kollégám, akivel a B csapatban is együtt dolgozunk és közösen próbálunk hatni a srácokra.

Hiszel abban, hogy egy játékosnál váratlanul is bekövetkezhet egy áttörés, ha a megfelelő környezetet és bizalmat kapja? Látsz-e most a keretben olyan futballistát, akire kevesebben számítanak, de az idei évben mégis nagy előrelépést tehet, és meglepetést okozhat?

Láttunk már több játékost az évek során, aki egyébként nem teljesített rosszul, de egyszer csak kilőtt és látványosan feljavult a teljesítménye, szóval van példa erre. Az U19-ben, ilyen volt most Bakos Adrián, aki kimagasló félévet produkált, szerzett hét gólt, és többször is a mezőny legjobbja volt, bízom benne, hogy a betegségek elkerülik és akkor nagyon szép tavasz várhat rá. Mellette van még néhány srác a keretben, aki szép tavaszt futhat be és több játéklehetőség lehet kilátásban nekik akár a B csapatban, de nyilván ezért sokat kell tenniük a srácoknak. Nevekbe nem bocsátkoznék mert, ahogy említetted is hirtelen jöhet nagy változás mindenki életében, Adrián esetében azért emeltem ki, mert ő az előző évhez képest példának okáért úgymond berobban az idősebbek között, rajta fog múlni, hogy tud-e még előrébb lépni.

Gyakran mondják, hogy a taktika az öltözőben dől el, ugyanakkor te szívesen hozol példákat a profi labdarúgás világából is – akár emberi sorsokról, csapatmorálról vagy új szemléletű megoldásokról. Mennyire érzed azt, hogy a játékosaid a pályán kívül is nyomon követik a labdarúgást, és szerinted ez mennyiben változott az elmúlt 10–15 évben? Fanatikusabbá váltak a fiatalok, vagy inkább távolságtartóbbak lettek a sport iránt?

Érdekes kérdés. Az biztos, hogy a srácoknak jobb körülmények állnak rendelkezésükre, mint anno nekünk, ami azt gondolom, magával hordoz egyfajta elégedettséget is, és ahogy említettem már kevesebb az egyéni munka, amit önmaguknak végeznek. Erről korábban írtam is. Mentalitásban is, azt gondolom más a helyzet, hiszen én például ennyi idősen rengeteg mérkőzést néztem, hétfőnként az összes összefoglalót, amit adott a TV és otthon is rengeteget foglalkoztam a focival, míg azért manapság sok esetben, az edzéseken kívül keveset foglalkoznak ugyanezzel a játékosok. Persze, sokkal több a lehetőség a mindennapokban, illetve tudom, hogy a kedvenc csapatukat megnézik, de minden plusz, amit az edzésidőn kívül bele tudnak tenni, legyen az egyéni munka, vagy a foci jobban megértése, hozzátesz a teljesítményükhöz. Bátorítok erre mindenkit.

Sok sikert a Srácoknak!!

Tabella

1.	CREDOBUS MOSONMAGYARÓVÁR	66
2.	BICSKEI TC	64
3.	VSC 2015 VESZPRÉM	53
4.	ETO AKADÉMIA	47
5.	PUSKÁS AKADÉMIA FC II.	45
6.	BUDAÖRS	43
7.	KOMÁROM VSE	41
8.	III. KER. TVE	39
9.	ÉRDI VSE	37
10.	FC SOPRON	30
11.	ÚJPEST FC II.	25
12.	DOROGI FC	26
13.	BALATONFÜREDI FC	24
14.	SZOMBATHELYI MÁV HALADÁS VSE	22
15.	KELEN SC	19
16.	GYIRMÓT FC GYŐR II.	19