Interjú Sebestyén Ferenccel

Hírek /

Interjú Sebestyén Ferenccel

Szerző: | Dátum: 2026-02-16 08:27:10

Interjú – Sebestyén Ferenc (U12 vezetőedző)

1. Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással? Melyek az első futballélményeid még gyerekkorodból?

Régebben az általános iskolák között még rendeztek focibajnokságokat, és egy ilyen alkalommal a serdülőcsapat edzője is kilátogatott. Többünket megkeresett azzal, hogy lenne- e kedvünk a Móri SE serdülőcsapatában játszani. Természetesen volt–annak ellenére is, hogy akkoriban épp versenyszerűen atletizáltam. Hetedikes és nyolcadikos koromban a Fejér megyei serdülőválogatottnak is tagja lehettem, amellyel a négy megye tornáján vettünk részt: az egyik évben Szekszárdon, a másikban Mohácson. A második évben már csapatkapitányként szerepelhettem a tornán.

2. Mikor és hogyan döntöttél úgy, hogy edző szeretnél lenni?

21 éves voltam, amikor a megye I-es felnőtt csapatban olyan edzőm volt, akinek profizmusa nagy hatással volt rám. A mentalitása, a felkészültsége és az öltöző kezelése is rendkívül szimpatikus volt számomra. Ekkor éreztem először, hogy ha már nem fogok futballozni, hasonló szemlélettel és hozzáállással szeretnék edzőként tovább tevékenykedni a futballban.

3. Több mint 20 éve edző vagy — hogyan emlékszel vissza az első évek hangulatára és kihívásaira?

2006-ban kezdtem el edzősködni, és ekkor végeztem el a szükséges tanfolyamokat is.Akkoriban az U11-es és U13-as csapattal dolgoztam a Móri SE utánpótlásában. Azt kell mondanom, sok időm nem volt ráhangolódni az edzősködésre, hiszen elég hamar bedobtak a mélyvízbe. 2007 októberében az elnök úr egy rossz őszi szezonkezdést követően megkeresett, hogy mit szólnék ahhoz, ha elvállalnám a felnőtt csapat irányítását az NB III-ban. Megmondom őszintén, nagyon meglepett a felkérés, hiszen előttem olyan korábbi válogatott labdarúgók vezették a csapatot, mint Kuti László, Disztl László vagy az éppen regnáló Csucsánszky Zoltán. Mivel éreztem, hogy az elnök úr a kételyeim ellenére komolyan hisz bennem és támogat, elfogadtam a felkérést. Kisebb megszakítással 2013-ig, két ciklusban voltam az NB III-as csapat vezetőedzője. Érdekességként jegyezném meg, hogy ez idő alatt négy alkalommal is játszottunk a Mosonmagyaróvár ellen, amelynek meghatározó játékosa volt mostani főnököm, Schmatovich Gábor. Akkoriban teljesen más viszonyok között dolgoztunk: egy füves és egy salakos pálya állt rendelkezésre, a világításról inkább ne is beszéljünk. Ennek ellenére tettük a dolgunkat becsülettel. Manapság pedig annak örülök, és igazán értékelem, hogy ilyen körülmények között dolgozhatunk.

4. Milyen edzői licenceid vagy végzettségeid vannak, és hogyan járultak hozzá a munkádhoz? Inkább ösztönben vagy folyamatos tanulásban hiszel?

2006-ban az első tanfolyam, amelyet elvégeztem, a Magyar Labdarúgó Szövetség által szervezett MLSZ-D volt, majd még abban az évben megszereztem az UEFA B diplomát is. Két év kötelező gyakorlat után, 2008-ban elvégeztem az UEFA A tanfolyamot. Volt egy kósza próbálkozásom 2013-ban az UEFA Pro licence felvételijén is, de hamar éreztették velem, hogy az én szakmai múltammal ott egyelőre nincs sok keresnivalóm. Ezt elfogadva a tanulás és fejlődés más útját választottam. Ezek a tanfolyamok elsősorban arra voltak megfelelőek, hogy megkapjuk az alapokat. A valódi fejlődés azonban mindenkinek a saját felelőssége: folyamatos önképzéssel, napi szintű munkával és tapasztalatszerzéssel lehet előrelépni. Ki így, ki úgy járta a saját útját, a többit pedig az idő és a gyakorlat hozta magával. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen valamennyi utánpótlás-korosztállyal volt alkalmam dolgozni, valamint felnőttekkel is megye II., megye I. és NB III-as szinten.

5. Miben másabb ma edzőnek lenni, mint 20 évvel ezelőtt? Gondolok akár a követelményekre, a
gyerekek képességeire, a lehetőségekre vagy arra, mit várnak el tőled edzőként.

Úgy gondolom, ma edzőnek lenni sokkal komplexebb feladat, mint 20 évvel ezelőtt, de ebben semmi meglepő nincs. Egy felgyorsult, mondhatni rohanó világban élünk, ahol rengeteg hatás, impulzus és információ éri a gyerekeket, játékosokat, edzőket egyaránt. A mai fiatalok teljesen más kihívásokkal találják szembe magukat. Sokkal több az úgynevezett „elszívó hatás”: a digitális világ, a közösségi média, az online játékok, melyek mind konkurenciát jelentenek a labdarúgás számára. Emellett már kisgyerekkorban mozgásszegényebb életmódot folytatnak, ami további deficitet jelent a későbbiekben. Egy edzőnek ma már nemcsak szakmailag kell felkészültnek lennie, hanem motivációban, kommunikációban és pedagógiában is erősnek kell lennie. A társadalmi háttér is sokat változott. Gyakoribbak a csonkacsaládok, a válások, melyek érzelmileg is hatnak a fiatalokra, ez pedig megjelenik az öltözőben és az edzésmunkában egyaránt. A pályán kívüli munka legalább annyira fontos (de lehet, hogy fontosabb) lett, mint ami a pályán történik. A követelmények is magasabbak: nagyobb a szakmai kontroll, több az adminisztráció, tudatosabb a képzés, és a szülők, vezetők elvárásai is fokozódtak. Ugyanakkor a lehetőségek is bővültek: jobb infrastruktúra, rengeteg szakmai anyag és nemzetközi példa áll a rendelkezésünkre.

6. Miben szép az U12-es korosztállyal foglalkozni, és milyen nehézségekkel találkozol ezekben az években?

A gyerekek idegrendszere ebben az életkorban rendkívül fogékony, megfelelő ingerek hatására gyors és látványos fejlődésre képesek. Megvan bennük a kellő lelkesedés és a játék öröme. Jól motiválhatók, szeretik a versengést, önbizalmuk gyorsan építhető a sikerélmények révén. Edzőként jó ezt látni, velük megélni.
Ebben a korban jelentős pályaméret-növekedéssel találkoznak a játékosok, amihez alkalmazkodniuk kell. A nagyobb tér új kihívásokat hoz a döntéshozatalban, a helyezkedésben és az állóképességben is, ezért idő kell, mire komfortosan mozognak benne. A gyerekek még nehezen ismerik fel az együttműködés szükségességét és annak előnyeit. Meg kell tapasztalniuk, hogy amit korábban egyénileg oldottak meg, azt sok helyzetben hatékonyabban lehet csapatban. Ehhez többször ki kelllépniük az egocentrikusságukból, ami nem könnyű, hiszen ebben az életkorban még az ösztönösség dominál a tudatossággal szemben. További nehézség, hogy a fejlődés üteme rendkívül eltérő, ezáltal nem csak biológiailag lehetnek jelentős különbségek, hanem a gondolkodási szint megléte, a
játékértés is más és más játékosonként.

7. Miben érzed a csapatod erényeit, és miben várod a fejlődést?

Egy fogékony, összetartó, jó mentalitású közösséggel dolgozom, ahol minden játékos hozzá tud tenni valamit a közös munkához. Ebben a korban nem az eredmény a legfontosabb, hanem az egyéni fejlődés, és ehhez minden adott nálunk. A következő időszak fő prioritása az alaptechnika – különösen a labdaérzékelés és a labdakontroll – még hangsúlyosabb fejlesztése lesz, valamint az 1v1 elleni párharcok hatékonyabb megvívása. Azt várom, hogy a srácok hétről hétre bátrabban, nagyobb önbizalommal játsszanak, és a tanultakat egyre tudatosabban alkalmazzák a pályán.

8. Milyen futballfilozófiát vagy játékstílust követsz edzőként, és mennyire tudod ezt átültetni a mindennapi edzésekbe?

Alapvetően a támadó, kezdeményező futballban hiszek, ahol a labdabirtoklás és a bátor játék dominál, de utánpótlásban mindig a fejlesztés az első, nem az eredmény. Fontos számomra, hogy a gyerekek merjenek játszani, döntéseket hozni, hibázni és abból tanulni. Szeretek sok kisjátékot használni, ahol játékhelyzetben fejlődhetőeknek.

9. Mint a klub egyik rangidős edzője, mennyire könnyű vagy nehéz ennyi idős gyerekekkel szót találni? Miben hiszel, amikor a gyerekekkel dolgozol?

A gyerekek őszinték, nyitottak, de nagyon érzékenyek is, ezért hitelesnek kell lenni velük. Ha érzik, hogy figyelsz rájuk és fontosak, akkor együttműködőek lesznek. Abban hiszek, hogy előbb embert nevelünk, és csak utána futballistát. A tisztelet, a fegyelem és a csapatmunka legalább olyan fontos, mint a taktika vagy a technika.

10. Van-e edzői példaképed — itthon vagy akár külföldön? Kitől merítesz inspirációt, ha egyáltalán van ilyen?

Azt nem mondanám, hogy van kimondott példaképem. Természetesen követem a nevesebb edzők munkásságát, főleg szakmai anyagokon, elemzéseken keresztül, de inkább különböző platformokról, előfizetésekből és e-bookokból gyűjtök új információkat. Folyamatosan képzem magam, beszélgetek kollégákkal, és igyekszem hasznosítani mindazt, ami a gyerekek ill. saját magam fejlődését szolgálja.

Tabella

1.	CREDOBUS MOSONMAGYARÓVÁR	66
2.	BICSKEI TC	64
3.	VSC 2015 VESZPRÉM	53
4.	ETO AKADÉMIA	47
5.	PUSKÁS AKADÉMIA FC II.	45
6.	BUDAÖRS	43
7.	KOMÁROM VSE	41
8.	III. KER. TVE	39
9.	ÉRDI VSE	37
10.	FC SOPRON	30
11.	ÚJPEST FC II.	25
12.	DOROGI FC	26
13.	BALATONFÜREDI FC	24
14.	SZOMBATHELYI MÁV HALADÁS VSE	22
15.	KELEN SC	19
16.	GYIRMÓT FC GYŐR II.	19