U12-es csapatunk évértékelője.

Hírek /

U12-es csapatunk évértékelője.

Szerző: | Dátum: 2026-06-10 11:24:25

1. Januárban érkeztél a klubhoz, és egy teljesen új környezetben kezdtél dolgozni. Aki valaha edzősködött, tudja, hogy hónapokba telhet, mire egy új edző igazán kiismeri a csapatát és a játékosait. Neked hogyan telt ez az időszak?

Már a közös munka megkezdése előtt megnéztem néhány mérkőzésfelvételt a csapatról, így volt némi előzetes benyomásom a játékosokról és a játékunkról. Azonban azt mondanom sem kell, hogy a videón látottak és a napi közös munka egészen más tapasztalatot jelentenek. Az első időszak ráadásul abból a szempontból is különleges volt, hogy még sötétben, villanyfény mellett edzettünk, a gyerekek sapkában, nyaksálban, alaposan felöltözve edzettek, olyan érzésem volt, mintha 15 kis nindzsa szaladgálna körülöttünk. Viccesen szólva, néha még a felismerésük is kihívást jelentett. A felkészülési időszak nagyon intenzíven telt, hiszen minden hétvégén már edzőmérkőzést játszottunk, nemzetközi ellenfelekkel is. Minden játékos lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát, én pedig hamar képet kaphattam arról, hogyan teljesítenek különböző helyzetekben. Az idő múlásával aztán egyre tisztább és részletesebb kép alakult ki bennem a játékosokról, egyre jobban kirajzolódott, hogy ki az, aki edzésen teljesít kiemelkedően, ki az, aki a mérkőzések nyomása alatt is ugyanazt tudja nyújtani, és ki az, akinek még időre van szüksége ahhoz, hogy a meccseken is megmutassa azt, amire valójában képes. A megismerés természetesen folyamatosan tart, minél több időt tölt együtt egy edző a játékosaival, annál teljesebb képet kap róluk és az őket körülvevő környezetről, ami azért is fontos, mert így egy-egy reakciót, viselkedést vagy akár teljesítményben történő változást is sokkal könnyebben tudunk értelmezni és a helyén kezelni.

2. Új klub, új megye. Milyen tapasztalatokat szereztél a nyugati határszélen élő gyerekekkel kapcsolatban? Látsz különbséget az ország más részein nevelkedő gyerekekhez képest, vagy ez inkább csak sztereotípia?

Bár minden régiónak, az ott élő közösségeknek és a helyi csapatoknak megvannak a saját jellegzetességei, azt gondolom, hogy a gyerekek között sokkal inkább az egyéni különbségek meghatározóak, mint a földrajzi adottságok. Ebben a korban minden gyerek más személyiséggel, más háttérrel és más motivációval érkezik. Edzőként szerintem teljesen mindegy, hogy melyik régióban dolgozunk, a legfontosabb, hogy megismerjük a játékosokat, meg kell találni, hogy egy adott gyermeket mi motivál, hogyan lehet segíteni a fejlődését és hogyan tudja a legtöbbet kihozni magából a pályán és azon kívül is. Amit itt tapasztaltam, hogy a srácok szeretnek futballozni, hozzáállásuk alapvetően pozitív, fogékonyak az új dolgokra, jól terhelhetők. A határ közelsége miatt nyitottabbak más kultúrák, futballközösségek felé, illetve mivel a klubon belül is sportolnak külföldi játékosok, az elfogadás a mindennapok részévé válik.

3. Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott tavaszi szezont? Miben lépett előre a csapat, és mely területeken akadtak nehézségek?

Összességében pozitívan értékelem a tavaszi időszakot. Természetesen van hiányérzetem, de úgy érzem, hogy több területen is sikerült előre lépnünk, mind egyéni, mind csapatszinten. A legfontosabb az volt, hogy a játékosok nyitottak legyenek az új impulzusokra, az új feladatokra és igyekezzenek befogadni azokat az elveket, amelyeket a játékunkban szeretnénk viszont látni. A tavasz során több olyan mérkőzést is játszottunk, ahol már visszaköszöntek azok a játékelemek, amelyeket az edzéseken gyakoroltunk. Léptünk előre a helyzetek kialakítása terén is, ill. góljaink nagyobb része már kidolgozott akcióból, nem pedig pontrúgást követően született. Védekezésben csapatként kompaktak voltunk labda ellen, azonban az egyéni védekezésünket hatékonyabbá kell majd tenni. Emellett több játékos egyénileg is sokat fejlődött, ami ebben a korosztályban még fontosabb, mint az eredmények alakulása. Természetesen nehézségek is akadtak. A csapaton belül jelentős különbségek vannak nem csak biológiailag, hanem a készségszintek alapján is, amit folyamatosan figyelembe kellett venni.

4. Mutatott játék vagy eredmény? Sokszor visszatérő téma az utánpótlásban. Mi a véleményed erről a kérdésről? Melyik szemléletnek mik az előnyei, illetve milyen veszélyeket hordozhat magában?

Szerintem ideális esetben a kettő összefügg. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy az egyes korosztályokban mi a prioritás. Számomra a legfontosabb kérdés mindig az, hogy a játékosok fejlődnek-e, bátrabbak, tudatosabbak és jobb futballisták lesznek-e az idő múlásával. Ha ez megvalósul, akkor hosszabb távon az eredményeknek is nagyobb esélyük lesz megérkezni. Ebben az életkorban az elsődleges cél egyértelműen a játékosok fejlesztése. Olyan környezetet kell teremtenünk, amelyben a gyerekek mernek kezdeményezni, hibázni, döntéseket hozni és tanulni a saját tapasztalataikból. Ha kizárólag az eredmény válik fontossá, fennáll a veszélye annak, hogy rövid távú sikerek érdekében olyan megoldásokat választunk, amelyek ugyan több győzelmet hozhatnak, de hosszabb távon nem feltétlenül szolgálják a játékosok fejlődését. Ugyanakkor a másik véglet sem szerencsés. Nem gondolom, hogy az eredmények teljesen figyelmen kívül hagyhatók lennének. A sport természetes része a versengés,a győzni akarás, a siker és a kudarc megélése. A gyerekeknek meg kell tanulniuk kezelni ezeket a helyzeteket, hiszen ezek is a fejlődésük részét képezik.

5. Az edzői stáb egyik legtapasztaltabb tagja vagy. Mi az, ami az évtizedek során a legtöbbet változott a labdarúgásban, a gyerekekben vagy akár a körülöttük lévő háttérben?

Inkább azzal kezdeném, ami nem változott! A gyerekek ma is szeretnek játszani, versenyezni, örülni a sikereknek és megélni a közösséghez tartozás érzését. Ezek az alapvető dolgok nem változtak. Ami viszont jelentősen átalakult, az a környezet. A mai gyerekeket rengeteg inger éri, sokkal több az elszívó hatás, mint korábban. Emiatt az edzőknek is folyamatosan alkalmazkodniuk kell, olyan környezetet teremteni, amelyben a gyerekek jól érzik magukat, fejlődnek, és megszeretik a játékot. Sokat fejlődött maga a szakma is, a képzés jóval tudatosabb keretek között zajlik. A szülői háttér szerepe is megváltozott, a családok ma sokkal tájékozottabbak, jobban követik a gyerekek sportolását, a velük való együttműködés elengedhetetlen.

6. Ebben a korosztályban mit tartasz a legfontosabbnak egy fiatal labdarúgó fejlődése szempontjából? Milyen tulajdonságokat vagy készségeket keresel elsősorban?

Olyan közeget teremtsünk számukra, hogy a gyerekek merjenek futballozni. Legyenek bátrak a döntéseikben, vállalják fel az 1v1 elleni helyzeteket, ne féljenek hibázni, és merjenek kreatív megoldásokat keresni a pályán. A fejlődéshez szükség van arra, hogy a játékos kilépjen a komfortzónájából, és tapasztalatokat szerezzen különböző játékhelyzetekben, akár több pozícióban is játszva. Számomra az egyik legfontosabb tulajdonság a tanulásra való nyitottság, a fejlődés iránti igény. Ugyanilyen fontos a hozzáállás, hogy milyen munkát tesz bele nap mint nap a fejlődésébe, hogyan reagál a nehezebb helyzetekre, a hibákra vagy akár a kudarcokra. Emellett nagyon fontosnak tartom a megfelelő mentalitást és a közösséghez való viszonyt is. A labdarúgás csapatjáték, ezért lényeges, hogy a
gyerekek megtanuljanak együttműködni, figyelni egymásra, és megértsék, hogy a saját fejlődésük mellett a csapat fejlődéséért is felelősek

7. A gyerekeket ma gyakran komoly terhelés éri az iskolában, miközben a sportban is egyre nagyobbak az elvárások. Edzőként hogyan próbálod kihozni belőlük a maximumot úgy, hogy a futball ne teher, hanem örömforrás maradjon számukra?

Természetesen vannak elvárások és vannak olyan dolgok, amelyekhez ragaszkodunk, legyen szó a munkamorálról, a fegyelemről vagy a hozzáállásról. Ugyanakkor ebben a korban a fejlődés alapja a pozitív légkör. Ha egy gyerek szívesen jön edzésre, jól érzi magát a közösségben, és élvezi a játékot, akkor sokkal nyitottabb lesz a tanulásra és a fejlődésre is. Fontos, hogy emberként is lássuk őket, nem minden nap érkeznek ugyanolyan állapotban az edzésre, hiszen az iskolában vagy a magánéletükben is történhetnek olyan dolgok, amelyek hatással vannak rájuk és ezt is figyelembe kell vennünk. Edzőként fontos feladatunk megtalálni az egyensúlyt a kihívások és a sikerélmények között, folyamatosan próbáljuk olyan helyzetek elé állítani őket, amelyek fejlesztik őket és motivációt jelentenek számukra.

8. Mit üzensz játékosaidnak a nyári szünetre? Mire figyeljenek, mivel töltsék ezt az időszakot, hogy feltöltődve és motiváltan térjenek vissza a következő szezonra?

Mivel a fejlődéshez nemcsak a munka, hanem a regeneráció is hozzátartozik, mindenekelőtt azt kívánom nekik, hogy használják ki a nyári szünetet pihenésre, feltöltődésre és minél több élményszerzésre, amelyekből később építkezni tudnak. A legfontosabb azonban, hogy töltsenek minőségi időt a családjukkal és a barátaikkal, gyűjtsenek sok pozitív élményt, és lehetőség szerint kerüljék az elektromos kütyük használatát – bár utóbbi tudom nehezen kivitelezhető. Ugyanakkor azt is szeretném, ha a nyár folyamán sem szakadnának el teljesen a mozgástól: focizzanak a barátaikkal, kerékpározzanak, ússzanak, kiránduljanak, próbáljanak ki más sportokat is. Minden olyan mozgás hasznos, amely örömet okoz és fejleszti őket. Ezúton szeretném megköszönni az edzőkollégák segítségét is, akik hozzájárultak a fejlődéshez, előre lépéshez! Jó pihenést és szép nyarat kívánok minden játékosunknak és családjuknak, illetve jó pihenést és szép nyarat kívánok minden játékosunknak és családjuknak, továbbá minden MTE alkalmazottnak és szimpatizánsnak!

Tabella

1.	CREDOBUS MOSONMAGYARÓVÁR	66
2.	BICSKEI TC	64
3.	VSC 2015 VESZPRÉM	53
4.	ETO AKADÉMIA	47
5.	PUSKÁS AKADÉMIA FC II.	45
6.	BUDAÖRS	43
7.	KOMÁROM VSE	41
8.	III. KER. TVE	39
9.	ÉRDI VSE	37
10.	FC SOPRON	30
11.	ÚJPEST FC II.	25
12.	DOROGI FC	26
13.	BALATONFÜREDI FC	24
14.	SZOMBATHELYI MÁV HALADÁS VSE	22
15.	KELEN SC	19
16.	GYIRMÓT FC GYŐR II.	19