Szezonértékelés 2. rész: kimaxolta az idényt az U19

Hírek /

Szezonértékelés 2. rész: kimaxolta az idényt az U19

Szerző: Horváth Csaba | Dátum: 2021-07-01 22:38:49

Horváth Csaba, az U19-es csapat edzője: Nehezen indult a téli felkészülésünk, hiszen egyik kapusunk bejelentette, hogy abbahagyja a futballt, másik pedig néhány nappal később eltörte az ujját futsal mérkőzésen, így 6 hétig kénytelenek voltunk őt is nélkülözni. Így gyakorlatilag az egész felkészülést kapus nélkül kellett végig edzeni, és a tavasz során is többnyire csak egy kapus állt rendelkezésünkre edzéseken. Emellett három mezőnyjátékossal kevesebben is lettünk a tréningek során, hiszen ketten végérvényesen felkerültek a felnőtt csapathoz, egy játékosunk pedig munkahelyi képzés miatt a tavasz nagy részén nem tudott edzésre járni.

Őszi értékelésemben megjegyeztem, a legnagyobb pozitívum az volt, hogy rendes kerettel, 16 mezőnyjátékossal és 2 kapussal tudtam edzéseket tartani, nem volt még ilyen keret a kezem alatt, amióta az egyesületnél dolgozok. Ez a munka nagyon látványosan meg is látszott a csapaton az ősszel, viszont ez az előnyünk veszett el a tél során az említett okokból. Az előbb felvázoltakon túl további két játékosunk esett ki 6-8 hétre sérülés miatt, ezeken felül pedig ott volt még a koronavírus, ami azért tavasszal is megtépázott kicsit minket. A csapategység meg volt, az összhang szintén pályán belül és kívül egyaránt, és az említett nehézségek egy ideig nem is látszódtak meg különösebben a csapat játékán, inkább csak a tavasz második felében. Télen kicsivel több edzőmérkőzést játszottunk a megszokottnál, de olyan akadémiai csapatokkal tudtunk megmérkőzni, amilyen színvonalú együttesek nem szerepelnek a bajnokságunkban, így kár lett volna kihagyni ezeket a lehetőségeket. Ezek mellett két hónap leforgása alatt 12 futsal mérkőzést is le kellett játszanunk, ami egyrészről hasznos is volt a kisjátékunk fejlesztése szempontjából, másrészről viszont eléggé felborította a felkészülésünket, a terhelés-pihenés arányt nem úgy tudtuk meghatározni, ahogy a legideálisabb lett volna a téli felkészülés során. Talán ez is közrejátszhatott a forma és erőnlét visszaesésében az idény végére. A tavaszi bajnoki mérkőzéseket hatalmas elánnal kezdtük, első meccseken úgy érzem, kifejezetten jól néztünk ki többnyire, érthető is, hogy az előbb vázolt nehézségek nem azonnal ütöttek vissza, hanem a szezon második felében, ez természetes jelenség. A játékosok forgatása, rotálása ugyanúgy működött gyakorlatban, mint az ősz során, úgy érzem, ez továbbra is teljesen rendben ment, fiatalabbak és idősebbek aránya összhangban volt, még az U17-es játékosokat is könnyedén be tudtuk ebbe a rendszerbe illeszteni a téli edzőmeccseken és a bajnoki mérkőzéseken is. Az ősszel sikerrel használt elmozgó támadó játékot továbbra is erőltettük, de olykor nem ment ez olyan gördülékenyen, ahogy szerettem volna. Meggyőződésem, ha maradnak az őszi állapotok, nem nehezítik meg az életünket a felvázolt hátráltató tényezők, ezt a játékot tovább tudtuk volna javítani, fejleszteni, így viszont nemhogy nem léptünk benne előre, de néhol még visszaesés is tapasztalható volt. Fájó, hogy a tavasz második felében kiütköztek az ebből fakadó hibák, különösen, hogy akkor játszottuk a rangadóinkat a sorsolás szeszélyéből fakadóan, jó lett volna látni, ha tovább tudjuk vinni az őszi munkát, akkor, hogy néztünk volna ki a bajnokság végén a minőségibb csapatok ellen, hova juthattunk volna el. Biztos vagyok benne, jóval jobb teljesítményt nyújtottunk volna a rangadókon, így kicsit keserű szájízzel fejeztük be a pontvadászatot, és majdnem szorossá tettük a táblázatot. Így is megnyertük a bajnokságot, az elejétől kezdve az élen álltunk, rajt-cél győzelmet arattunk, de a rangadókon mutatott játék lett volna igazán értékmérő, így viszont ezeken a mérkőzéseken nem jött ki az a munka, amit a csapat a szezon nagy részében letett az asztalra. Mindezek okairól a játékosok nem tehetnek, többnyire rajtuk kívülálló okokból történt ez a megtorpanás.

Ősszel a megszerezhető pontok 92%-át gyűjtöttük be, tavasszal viszont csak 78%-át, ami a visszaeséstől függetlenül még mindig kiemelkedő. Tavasszal időrendben az első 10 mérkőzésünket megnyertük kivétel nélkül, az utolsó 5 meccsen viszont 2 vereség és 2 döntetlen mellett mindössze egyetlen győzelmet arattunk. Az első 10 találkozón 46-7 volt a gólkülönbségünk, utolsó 5-ön pedig 4 rúgott gól mellett 5-öt kaptunk. Persze csalóka ez az adat, hiszen a szezon végén játszottuk a nehezebb mérkőzéseket, de azt hiszem ettől függetlenül ez is alátámasztja mindazt a visszaesést a szezon végére, amit az eddigiekben ecseteltem. Két évvel ezelőtti bajnokcsapat meccsenként átlagban 3,2 gólt ért el, tavalyi együttes 3,1-et, idén ősszel 5,5 volt ez az arány, ami kiemelkedő, tavasszal visszaesett ez 3,3-ra. Kapott gólokban viszont javulni tudtunk, ami egyik célkitűzésünk is volt télen, vagyis mindenképp 1 kapott gól/mérkőzés alatt szerettünk volna végezni az egész idényben. Ez sikerült, hiszen ősszel 13 mérkőzésen 14-szer kapituláltunk, addig tavasszal 15 meccsen mindössze 12-szer. Főbb statisztikai mutatókat most is kilehet majd olvasni a táblázataimból, de az őszivel összevetve többek között az is kiolvasható, hogy őszi két legeredményesebb játékosunk tavasszal összesen 9 gólt értek el az őszi 30-al szemben, különböző okokból kifolyólag. A csapat sokszínűsége most is megmaradt, 50 találatunkon 17 játékos osztozott. Továbbra is jellemző volt, hogy a cserejátékosok is sok lehetőséget kaptak, bárkit bármikor belehetett állítani a csapatba, mindenkire lehetett számítani, és összességében mindig volt valaki, aki tudta pótolni a sérülteket, betegeket, hiányzókat, a felnőtt csapatnál levő játékosainkat, vagy azokat, akik a B csapatban szerepeltek az adott fordulóban. Ez utóbbi együttesben nagyon sokat léptek pályára játékosaink, nagyban hozzájárulva a megyei I-es bajnokságba való feljutás kiharcolásában. Táblázatomból kiolvasható, hogy 17 ifjúsági futballistánk közül 12-en játszottak legalább 1000 percet valamelyik együttesben a tavasz során, a többiek is csak sérülés miatt nem teljesítették ezt a határt. Fontos dolog az utánpótlás nevelésben, hogy mindenki a lehető legtöbb időt töltsön a pályán, minél nagyobb meccsterhelést kaphasson.

Ahogy eddig is, most is a legfontosabb a fejlődés volt számomra csapat szinten és egyénileg egyaránt. Ez ősszel látványosan sikerült is, tavasszal sajnos ezen esett egy kis csorba, bosszantó, hogy véleményem szerint ez elsősorban a körülményeknek köszönhetően alakult így, önhibánkon kívül történt. Vagy talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy nem is visszalépés volt ez, hanem inkább a fejlődés mértéke rekedt meg néhány játékosnál, és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy voltak mindezek ellenére is olyanok, akik viszont tavasszal is hatalmasat fejlődtek. Továbbra sem azt tartom a megfelelő képzésnek, ha agyon taktikázzuk az utánpótlás mérkőzéseket, azokkal ugyan könnyebben lehet eredményeket elérni, de hátrányt szenved a gyerekek fejlesztése. Továbbra is azt akartam, hogy a játékosok hozzanak döntéseket, szerezzenek tapasztalatokat, érezzék saját bőrükön, ha jó döntést hoztak és azt is, ha rosszat, amin persze próbáljanak javítani legközelebb. Ha mindig az én döntéseimet hozzák a pályán, akkor kevésbé lesznek kreatívak, kevesebb tapasztalatot szereznek jó és rossz döntéshozatalról, és egy másik edzőnél, másik játékrendszerben kevésbé fognak tudni alkalmazkodni, kevésbé tudnak támaszkodni a saját gondolataikra, tapasztalataikra.

Ahogy eddig is, most is a legfontosabb a fejlődés volt számomra csapat szinten és egyénileg egyaránt. Összességében az mindenképpen elmondható, hogy az egész idényt nézve magasan várakozáson felül teljesítettünk, nagy munkát tettek le a játékosok az egész évben, büszke vagyok rájuk egyénenként és csapatként egyaránt. Hagytunk viszont némi tartalékot az évben a felvázoltak miatt, amiket szerettem volna, ha idén elérünk, de az ificsapatban maradt játékosokkal és az újakkal megpróbáljuk a következő idényben ezeket megvalósítani, a kitűzött célokat elérni.

Öt játékosunk öregszik ki a nyáron az utánpótlásból, közülük Pandur Gergő és Bertalan Dominik maradnak a B csapat kötelékében, a többiek, Schultz András, Szabó Csaba és Zömbik Trisztán tanulás, illetve munka miatt nem tudják ezt a kötelezettséget vállalni. Itt szeretném megköszönni nekik az MTE utánpótlásában eltöltött éveket, és szeretnék sok sikert és egészséget kívánni nekik a sportban, illetve az élet egyéb területein egyaránt! Reményeink szerint mindenki más marad az egyesületünknél, és együtt folytatjuk a munkát az U19-es csapatban. Lesznek, akik inkább a B csapat keretéhez fognak tartozni, és remélem azt is, hogy idővel végérvényesen helyet tudnak majd követelni maguknak az A csapatnál is.

Tabella

1.	NYÍREGYHÁZA SPARTACUS FC	61
2.	ETO FC GYŐR	54
3.	VASAS FC	54
4.	SZEGED-CSANÁD GROSICS AKADÉMIA	48
5.	HR-RENT KOZÁRMISLENY	43
6.	GYIRMÓT FC GYŐR	38
7.	FC AJKA	37
8.	KOLORCITY KAZINCBARCIKA SC	37
9.	SZOMBATHELYI HALADÁS	37
10.	SOROKSÁR SC	35
11.	AQVITAL FC CSÁKVÁR	34
12.	BUDAPEST HONVÉD	33
13.	BUDAFOKI MTE	30
14.	BVSC-ZUGLÓ	30
15.	PMFC	28
16.	BFC SIÓFOK	24
17.	TISZAKÉCSKEI LC	22
18.	CREDOBUS MOSONMAGYARÓVÁR	14